A Kúria állásfoglalása szerint a kölcseyi tanárok elbocsátása jogszerű lépés volt. Jelenleg Strasbourgban próbálnak jogi megoldást találni az ügyükre.

Az egykori kölcseys tanárok - Molnár Barbara, Ocskó Emese, Palya Tamás, Sallai Katalin és Törley Katalin - most az Alkotmánybírósághoz, majd a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak jogorvoslatért, ahol a Helsinki Bizottság képviseli őket.

2022 szeptemberében a pedagógusok úgy határoztak, hogy a sztrájkjoguk korlátozása ellenére polgári engedetlenséggel fejezik ki tiltakozásukat a közoktatás válságos állapotával, valamint a tanárok alacsony jövedelmével és méltatlan munkakörülményeivel szemben. E lépésre válaszul a tankerület azonnali hatállyal felmentette őket.

A kölcseys tanárok munkaügyi keresetet indítottak. Első fokon a Fővárosi Törvényszék nekik adott igazat: a bíróság akkor kimondta, hogy elbocsátásuk aránytalan és jogsértő volt. Másodfokon azonban a Fővárosi Ítélőtábla teljes fordulatot vett, és már a tankerületnek adott igazat. Indokolásuk szerint a polgári engedetlenség - még ha órák vagy tanítási napok töredékét érinti is - elég súlyos kötelezettségszegésnek számít ahhoz, hogy az érintettek munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntethessék.

A bíróság emellett öt millió forint értékű perköltség megfizetésére is kötelezte a pedagógusokat.

A Kúria szerdai ítélete megerősítette a másodfokú döntést, kizárólag munkajogi formalitásokra hivatkozva: szerinte a mulasztott órák ténye elegendő indok a kirúgásra, függetlenül attól, hogy a pedagógusok évtizedeken át tanítottak, a szülők, diákok és kollégáik támogatását élvezték.

A tanárokat képviselő Helsinki Bizottság ügyvéde szerint az ítélet szembemegy mindennel, amit egy tisztességes társadalomról és az igazságosságról gondolunk. "Nem számít, hogy évtizedek óta neveltek generációkat, nem számít, hogy tiltakozásukat diákok és szülők ezrei támogatták - a bíróság szerint mindössze az a lényeg, hogy pár órában nem tanítottak. Ez elfogadhatatlan értelmezése a jognak" - mondta Tóth Balázs ügyvéd.

A per során egyébként számos ellentmondás is napvilágot látott: Fazekas Csaba, a Kölcsey igazgatója tanúvallomásában elmondta, hogy a tankerület nem egyeztetett vele az elbocsátásokról, és maga is úgy látta, hogy a kirúgások jobban sértették a diákok tanuláshoz való jogát, mint maga a tiltakozás. Marosi Beatrix, a tankerület akkori vezetője viszont nem tudta megmagyarázni, miért éppen öt tanárt bocsátottak el, és miért nem másokat, akik részt vettek a polgári engedetlenségben.

A civil szervezet álláspontja szerint a kirúgások mögött rejlő igazi szándék a megfélemlítés és az elrettentés volt, míg a szankciók célkeresztjében Törley Katalin állhatott, aki a tiltakozási hullám egyik legismertebb képviselője.

A Helsinki közleménye alapján a tanárok most először fordulnak az Alkotmánybírósághoz, majd Strasbourgban keresik az igazságot. Itt már nem csupán munkajogi aspektusokat vizsgálnak, hanem emberi jogi szempontból is megítélik, hogy a tankerület esetlegesen megsértette-e a pedagógusok szólásszabadságát, valamint egyesülési és tiltakozási jogait.

A szervezet véleménye szerint az ügy nem csupán az öt érintett tanárra korlátozódik: a kérdés ennél sokkal mélyebb, és arról szól, hogy vajon szabad-e valakit elnémítani csupán azért, mert bátran vállalja a véleményét az oktatás jövőjéről és a következő generációk sorsáról.