A kilóra megvásárolt lélek.

Vannak olyan kifejezések és gondolatok, amelyek az elmémben ragadnak, mint a porszívó szűrőzsákjában megülő por. Ezek a szavak addig ott maradnak, amíg el nem jön az idő, hogy kiürítsem őket, és papírra ne vessem azokat. Így cipeltem magammal egy terjedelmes, összetett mondatot, de erről a részletességről inkább majd később mesélek.

Először inkább arról, amit naponta megtapasztalhatunk. Mondok egy példát: az ATV közéleti-politikai beszélgetéseiben, szócsatáiban mintha elvárás volna, hosszú idő óta beülnek a "kormánypárti" vagy "kormánnyal szimpatizáló", esetleg "kormányhoz közeli" emberek. Direkt nem írok újságírót, politológust, elemzőt, szociológust, mert a mondandómat illetően ezek mellékes megnevezések. Emberekről beszélek, akik feladattal érkeznek a stúdióba, ők lesznek, ők akarnak lenni, nekik kell ellenfélnek lenniük, megküzdeniük a "nem kormánypártinak" tartott újságírókkal, szociológusokkal, politológusokkal. És akárhányszor megküzdenek, nyomják a "hivatalos" szöveget, pontosan kifejtve, hogy ezt vagy azt miért is gondolja úgy a kormányfő, a miniszter, a kormány. Mintegy helyette, helyettük sorolják "azok" gondolatait, terveit, mondandóját. Nem a magukét, azokét. El sem hangzik az effajta beszélgetésben elengedhetetlen "úgy vélem", "azt gondolom", "szerintem", "véleményem szerint", "úgy gondolom". Ebből következően semmi értelme a vitának, fölössé válnak a józan érvelések, hisz épp az veszik el, amiért összejöttek: hogy elemezzenek egy intézkedést, egy kormánydöntést, egy eseményt, történést.

Beszéljünk először a humoristákról: vajon létezhet-e "kormánypárti" vagy "ellenzéki" humorista? A válasz igen, de nem ennyire egyszerű. A humor sok esetben politikai nézőpontoktól függetlenül születik, hiszen a komédia célja, hogy szórakoztasson és elgondolkodtasson. Azonban a politikai hovatartozás hatással lehet arra, hogy egy humorista milyen témákat választ, és hogyan közelíti meg azokat. Egyesek a hatalmat és annak képviselőit célozzák meg, míg mások a társadalmi problémákra, vagy a mindennapi élet abszurditására összpontosítanak. Most térjünk rá az újságírókra: létezik "kormánypárti" és "ellenzéki" újságíró? Itt is érdemes megjegyezni, hogy a politikai elköteleződés nem feltétlenül zárja ki az objektív újságírást. Viszont a hírforrások, amelyekhez ezek az újságírók tartoznak, gyakran világosan megfogalmazzák a saját politikai irányvonalukat, ami befolyásolhatja a tartalom előállítását. Így tehát nem ritka, hogy a hírek és a vélemények polarizálódnak, és az olvasók számára nehéz lehet eldönteni, mi számít ténylegesen "független" tájékoztatásnak. A humor és az újságírás tehát mindkettő tükrözi a társadalmi és politikai valóságot, de a mögöttes motivációk és nézőpontok miatt különböző formákat ölthetnek.