A fekete pontok és az osztályzatok gyakran eltérítik a figyelmet az iskola valódi küldetéséről.

A fekete pont eltűnéséhez szükséges, hogy az iskolákban ne legyen szelekciós nyomás. Ahogyan a fekete pont célja is a diákok rangsorolása és az iskolai verseny fenntartása, úgy a különböző hátterű gyermekek elválasztása már korán, például a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi rendszer keretein belül, egyfajta szakadékot teremt. Ezzel szemben egy komprehenzív iskolarendszer, amely elhalasztja a szelekciót, egy támogató és bizalmi légkört alakíthatna ki, megszüntetve ezzel a tanárok ítélkező szerepét, és a tanítás valódi céljaira helyezve a hangsúlyt.

A fenti eszmék Knausz Imre pedagógiai szakíró szájából hangzottak el a Qubit podcast legfrissebb epizódjában. Az adás középpontjában Szimler Bálint Fekete pont című filmje állt, amelyből kiindulva a magyar oktatás jelenlegi állapotát elemeztük. A beszélgetés résztvevői Knausz Imre és Berényi Eszter, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatásszociológusa voltak, a moderátor pedig Kende Ágnes, a Qubit állandó szerzője.

Ahhoz, hogy megvalósuljon a pedagógiai kultúraváltás, amelyről az adásban is szó esett, elengedhetetlen, hogy a tanárok az ítélkező szerepükből facilitátori szerepre lépjenek. Berényi véleménye szerint ennek első lépése a tanári pálya vonzerejének helyreállítása, hogy a legtehetségesebbek válasszák ezt a hivatást. Knausz hangsúlyozza, hogy a rigid tantervi keretek "letanítása" alól is fel kellene szabadítani a pedagógusokat, lehetővé téve számukra, hogy autonóm módon közelítsenek a tanítás folyamataihoz. Emellett létfontosságú, hogy a változás ne csupán felülről érkezzen, hanem a tantestület tagjai is aktívan támogassák azt. Sajnos azonban a szakemberek szerint a helyzet 2010 óta még inkább távolodott a szükséges fejlődéstől, mint a 2000-es években.

Beszéltünk arról is, hogy mennyire nem nevel az iskola önállóan gondolkodó emberré, ami nem is csoda, hiszen a tanárok sokszor túlélő üzemmódban, akár a megfélemlítés eszközeivel igyekeznek letudni az óráikat, aminek részben a már említett kötött tantervhez való igazodás is az oka. Ilyen körülmények között pedig igazi lázadóknak tekinthetők azok a tanárok, akik, megőrizve a szakmai autonómiájukat, mégis a saját meggyőződésük szerint mernek tanítani.

Hogyan hatnak a film egyes jelenetei a tanársztrájkokra? Valóban létezik a tanárok közötti szolidaritás? Miért hajlamosak a pedagógusok az öncenzúrára, és miért tartózkodnak a politikai véleménynyilvánítástól? Ezek a jelenségek különösen a kisebb településeken tűnnek ki. A beszélgetés során számos ilyen izgalmas kérdésre kerestük a választ.