12 milliárd fényév távolságra 140 billiószor annyi víz található, mint ami a Földön létezik.
Az asztronómusok egy lélegzetelállító felfedezést tettek: egy óriási víztározóra bukkantak egy kvazár környezetében, több mint 12 milliárd fényév távolságban.
Ez az áttörő eredmény példátlan bepillantást nyújt az univerzum korai időszakaiba, mivel ennek a kvazárnak a fénye közvetlenül az ősrobbanás után indult útnak. Az óriási vízkészlet becslések szerint 140 billiószor nagyobb, mint a Föld összes óceánjának víz térfogata. Ez a kvazár egy szupermasszív fekete lyuk közelében található, amely tömege körülbelül 20 milliárdszorosa a Napénak. A kvazár, amelyet APM 08279+5255 néven ismernek, rendkívüli energiát sugároz ki - ez egyenértékű ezerbillió nap energiatermelésével.
Matt Bradford, a NASA elismert kutatója, aki kulcsszerepet játszott a felfedezés során, hangsúlyozta ennek a jelentőségét.
"A kvazár környezete lenyűgöző, mivel hatalmas mennyiségű vizet generál" - fejtette ki. "Ez azt jelzi, hogy a víz már az univerzum legelső pillanataiban is jelen volt."
Bradford és csapata alaposan tanulmányozta az APM 08279+5255 kvazárt, valamint a benne található központi fekete lyukat. Ez a fekete lyuk hatalmas mennyiségű gázt és port nyel el, ezzel rendkívül forró környezetet kialakítva. Ennek a különleges környezetnek köszönhetően a kutatók első alkalommal tudták azonosítani a vízmolekulák jelenlétét ilyen távoli helyszíneken.
A kvazárok valóban nem a megszokott csillagok közé tartoznak. Több mint ötven évvel ezelőtt bukkantak rájuk, és azóta is a kozmikus felfedezések egyik leglenyűgözőbb jelenségeiként tartják számon őket. Ezek a lenyűgöző égitestek ritka fényességükkel tűnnek ki, és távoli galaxisok szívében rejtőznek, gyakran felülmúlva a közelben található csillagok ragyogását. A kvazárok titokzatos erőművek, amelyek szupermasszív fekete lyukakat rejtenek, melyek hatalmas gravitációval vonzzák magukhoz a környező anyagot. E folyamat során hatalmas mennyiségű hő keletkezik, és óriási energiakibocsátás történik, melyek a világegyetem távoli sarkaiban is érzékelhetők.
Ez az energia minden hullámhosszon megnyilvánul, ezért a kvazárok az univerzumban a legfényesebb és legdinamikusabb jelenségek közé sorolhatók.
A kutatásaik révén bepillantást nyerünk az univerzum hajdani állapotába, az anyag eloszlásának rejtelmeibe, valamint a galaxisok születésének folyamatába.
A legfrissebb kutatások során vízgőz nyomaira bukkantak egy kvazár környezetében, amely több száz fényévnyi terjedelmű. Ez a gáz, bár a Földön mérve viszonylag ritkásnak számít, mégis melegebb és sűrűbb, mint a Tejútrendszer hasonló régióiban fellelhető gázok. A vizsgált gáz hőmérséklete körülbelül mínusz 63 Fahrenheit-fok (mínusz 53 Celsius-fok) körül mozog. Érdekesség, hogy bár 300 billiószor ritkább, mint a Föld légköre, ötször forróbb és több százszor sűrűbb, mint a tipikus intergalaktikus gáz.
A vízgőz jelenléte arra utal, hogy a kvazár aktív sugárzást bocsát ki, amely melegen tartja a környező gázokat. A kutatók emellett más molekulákat is felfedeztek, például szén-monoxidot, ami azt jelzi, hogy valószínűleg anyag is található a közelben, amely táplálhatja a fekete lyukat. Ez a fekete lyuk akár hatszorosára is növelheti a tömegét, bár a pontos kimenetel még mindig kérdéses. A gáz egy része új csillagok születéséhez vezethet, míg más részek visszakerülhetnek az űr végtelenjébe.
Ez a felfedezés új fényt vet az univerzumnak a korai szakaszaira, hiszen a vízgőz jelenléte még ilyen hatalmas távolságokban is arra utal, hogy az élet alapvető építőelemei már régóta ott voltak, jóval az emberi civilizáció megjelenése előtt. A víz kulcsszerepet játszik a csillagok és galaxisok fejlődésében, mivel hűti a gázfelhőket, lehetővé téve azok összeomlását és csillagokká alakulását. Összességében ennek a távoli vízkészletnek a felfedezése drámaian gazdagítja tudásunkat a galaxisok fejlődéséről, miközben az univerzum idővel öregedett. Ez a tény hangsúlyozza az élet alapvető elemeinek korai rendelkezésre állását, és izgalmas betekintést kínál a kozmosz hosszú és összetett történetébe.
